- Milyen lenne az életünk, ha nem lenne történelem? - teszi fel a kérdést a mumus. Szőrös is, kancsal is és poros. Igazi mumus.
- Rossz és értelmetlen. Gyökértelen, így eleve vesztes. - vágja rá izomból a történelem szakos hallgató.
- Biztos-é? - kacsingat egyre gyorsabban a mumusunk. A kevésbé kancsal szemével. Mint valami idióta hipnotizőr. Olyan hülye, hogy észre se veszed: már rég hipnotizált. Szarügy, kénytelen lesz szegény töri szakos gondolkodni.

A történelem súly, a miénk pedig különösen. Ezt az is érzi, aki egyszer sem gondolt bele a mélységeibe. Legyenek könnyen érthető témák: gondoljunk Trianonra, vagy a Holocaustra. Kutatható, lehet róla beszélni, tüntetni, stb, de feldolgozni... azt nem lehet. Emberileg lehetetlen.
Hogy egy népet/nemzetet a végletekig megaláztak és tönkre tettek, és az elkeseredettségében egy idegen hatalom kutyájául szegődve irtotta saját nemzettársait: logikailag megérthető folyamat, de pszichológiailag zsákutca. Aki egyszer józan belátására nem hallgatva betéved ebbe a zsákutcába, az nem menekül, megkapja a bélyeget és félig, vagy teljesen bele is fullad. Szétnézünk és ilyen embereket látunk. Akik kint csíkos zászlókat lóbálnak és esetleg letagadják a borzalmat, vagy minden héten antiszemita veszélyt vizionálnak: ők mind belefulladtak.

Le kell zárni a történelmet. Azt mondani: itt vége. 2008-tól a történelem másik fele következik, ami ha nem felel meg majd a jövőnek, ugyanúgy lezárja és bizonyos értelemben megtagadja. Azt tanítani a gyereknek az iskolában, hogy nézd, milyen csúnya háborúk és embertelenségek voltak a múltban, de ez már nincs, elmúlt, elenyészett: vége. Semmi nem maradt, esetleg a nagyszülők, akik büszkén nézik majd az unokát, ő megszabadult az őket visszahúzó láncoktól és valóban egy új korszakban él. Ahol még emlékeznek, hogy tanulni lehessen belőle, de semmi több. Nem vitatkoznak rajta, nem szépítik és rondítják, szimplán lezárják a múltat. Megtagadják: semmi közük hozzá. Nem miattuk volt, és nem ők tették.

Még mindig kacsingatott, de legalább már nem olyan kurva gyorsan.
- Baromság. - zárta le magában a töri szakos a dolgot.
- Hát persze. Akkor én engedelmeddel vissza is bújnék a szekrénybe. - válaszolt a kacsingatós és már pattant is a kabátok közé a helyére. Elvégre, ő egy öntudatos, s igazi mumus. Poros is, hipnotizál is. Mint a történelem.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.